Skip to Content
 
2019. április 24. szerda
Könyvjelzőkhöz ad
A blackwateri világítóhajó
Az angol-ír szerző, Colm Tóibín jelen regényében rendkívüli érzékenységgel tárja olvasói el három nő életének történetét. Helen boldog házasságban él férjével, Hugh-val és két kisfiával, Cathal-lal és Manussal. Az asszony egy napon, amikor férje elviszi kirándulni a fiúkat, és ő magára marad, vidám terveket szövöget arról, mi mindent tud majd csinálni, amíg a család távol van. ***Ám ez nem így történik, mert egy Paul nevű férfi hívja fel telefonon és meglehetősen ijesztő módon azt közli vele, hogy Helen imádott öccse, Declan beteg és nagyon szeretne találkozni a nővérével. Az asszony rosszat sejt, de amikor Paul, testvérének barátja közli vele, hogy Declan HÍV pozitív, akkor Helen összeomlik. A kilencvenes évek elején járunk, amikor az AIDS betegséget még gyógyíthatatlannak vélték. Paul elmondja Helennek, hogy a barátjának már nem sok ideje van hátra, és ezt az időt a családja körében szeretné eltölteni. Helen nagyanyja, Dora Devereux már régóta magányosan él tengerparti házában, mert lányával, Lilyvel megromlott a kapcsolata, ennek okát Helen sohasem tudta igazán kideríteni. Lily a férje halála után gyermekeit is mellőzte és ezt Helen és Declan nem igazán tudták sem megérteni, sem pedig megbocsátani az anyjuknak. Lily nem vesz részt lánya felnőtt életében, az unokáit és a vejét is alig ismeri, de nem is igényli a velük való találkozást, legalábbis a regény elején még mindez úgy tűnik. A három generáció nőtagjai, Dora, Lily és Helen egyként szeretik Declant és úgy határoznak, a nagymama házában fogják ápolni a beteget. Ám hármunk kapcsolata nagyon törékeny, ezért megpróbálják elkerülni az elfojtott sérelmeikre épülő, múltba nyúló, kényes témákat. Amikor Declan kérésére Paul is beköltözik a házba, pattanásig feszülnek a féken tartott indulatok, azonban a fiúért való közös aggódás végül oldja az ellenséges hangulatot, és megpróbálják szerettük végnapjait megkönnyíteni. A regény végén, amikor Declan már kórházi ápolásra szorul, Lily úgy dönt, hogy meglátogatja végre Helen családját és anyjának is megígéri, hogy gyakrabban nyitja majd rá az ajtót? A szerző már-már szikár szűkszavúsággal, a túlzó érzelmességet teljes mértékben mellőzve meséli el a történetet és éppen ebben rejlik az író érdeme, mert ezáltal tudja pontosan felrajzolni szereplőinek ?lélektérképét?. Érdemes széles körben ajánlani a regényt. "www.kello.hu minden jog fenntartva"