Skip to Content
 
2018. december 11. kedd
Könyvjelzőkhöz ad
Magyar hangja (cop. 2018)
A sokszor csak hangjukról ismert szinkronszínészek egyik legismertebbje, Dallos Szilvia olvasmányos kötetben foglalta össze a hazai szinkronizálás történetét, az első hangosfilmtől napjainkig. A kezdet kezdetén, az 1920-as évek nyugati filmgyártásában a szakemberek még idegenkedtek a szinkrontól, mondván: egy színész testébe idegen hangot ültetnek be. Hazánkban 1935-ben kezdődött meg e filmes szakterület fejlődése. Dallos Szilvia a filmek szinkronizálását máig körülvevő vitákat, a mellette és ellene szóló érveket is bemutatja, de azt is leszögezi: ma már nem kérdés, szükség van-e szinkronra, a kérdések a minősége körül merülnek föl. Kötete első részében (A kísérleti évek) az első hangosfilm megszületésétől, 1926-tól idézi föl a még kezdetleges technikai hátterű indulást, ezután tér rá A magyar szinkronizálás kezdete témájára. Az 1930-as évek derekán igen sok idegen (főleg német) nyelvű film került a hazai mozikba, amelyeknek gyér volt a nézőközönsége, ezért üzleti okokból készült el 1935-ben az első szinkronizált film, a Négy és fél muskétás című német alkotás magyar verziója. A szerző A magyar szinkronizálás hőskorát 1948-tól számítja, ekkor készült el a MAFILM műtermében a Hősök hajója című szovjet film magyar hanganyaga. Dallos Szilvia úgy ír történeti szempontú összefoglalást, hogy visszatekintése közben rengeteg anekdotát, megtörtént esetet örökít meg, természetesen színészportrékat is rajzolva. A szinkronizálás hőskorában ugyanis vezető színművészek (mint Ruttkai Éva, Benkő Gyula vagy Tolnay Klári) vállaltak szinkronmunkát, miközben kialakult a szinkronszínész profilja is (Bodor Tibor, Láng József, Végvári Tamás vagy a szerző). Az újabb korforduló 1957 volt, amikor létrejött a Pannónia Filmstúdió, amely a rendszerváltozást követő évekig a hazai szinkronizálás és rajzfilmgyártás bázisa volt. Ekkor is élenjáró színészek sokaságát (Sztankay István, Mécs Károly, Bodrogi Gyula, Fülöp Zsigmond) foglalkoztatta a stúdió. A szerző kitér a szinkronizálás technikai fejlődésére, bemutatja a legtöbbet foglalkoztatott dramaturgokat, szinkronrendezőket, hangmérnököket, gyártásvezetőket; foglalkozik a zenei szinkronnal és a rajzfilmek hanganyagának készítésével. Összeállítást közöl a szinkronizálásról megjelent cikkekből (A szinkron a kritikában), a színészek és rendezők interjúkérdésekre adott válaszaiból, vallomásaiból (Vallomások a szinkronról), fölidézi a szinkronmunkáról szóló anekdotákat, humoros epizódokat (A szinkron mosolya). Az utolsó fejezet (A szinkronizálás új korszaka) a rendszerváltozás óta eltelt évtizedek szinkrontörténelmének rövid áttekintése. A dokumentumfotókkal, portrékkal illusztrált kötet függelékében található a fejezetenkénti bibliográfia, a szinkronszakemberek listája és a névmutató. A kötet a témakör alapvető irodalma. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"