Skip to Content
 
2019. december 06. péntek
Könyvjelzőkhöz ad
A középkor magyarországi könnyűlovassága, X-XVI. század
A közép- és kora újkori magyar hadtörténet elismert szakértője B. Szabó István, aki legújabb kötetében a magyarországi könnyűlovasság 10-16. századi históriájával foglalkozik. Már az első, kutatástörténeti főfejezet is rendkívül érdekes. A szerző elsőként egy 2013-as levélváltás tanulságaira tér ki, melyből megtudták, hogy az Egyesült Államok híres West Point-i katonai akadémiáján az első világháború egyes eseményeitől eltekintve egyetlen magyar vonatkozású hadtörténeti esemény jelenik meg a tananyagban, igaz, az is csak az említés szintjén: a 907-es pozsonyi csata. Ír még arról, hogyan állították a 19. században Magyarországon a könnyűlovasság történetét is a nemzetépítés szolgálatába, hogy mikorra tehetők a tudományos kezdetek, hogy a témával kapcsolatban milyen hitelességi válság alakult ki a századfordulón, a két világháború között miként lett népszerű a téma, elsősorban a gyökerek keresése végett, s a második világháború vége után hogyan változott a megközelítés, a marxizmus "diadalától" a régészet dominanciájáig. A második rész kortárs írók beszámolóit elemzi a kalandozó magyarok fegyverzetéről és harcmodoráról, VI. Bölcs Leótól Regino prümi apátig (utóbbi esetében kitérve arra is, hogy meglepő módon visszhangtalan maradt a 10. századi magyar és "brit" taktita hasonlóságáról szóló utalása). Külön egység foglalkozik az Árpád-kor csatáival a könnyűlovasság nézőpontjából, majd több írás azt az érdekes kérdést feszegeti, hogy vajon eltűnt-e a középkorban a magyar etnikumú könnyűlovasság Magyarországról. Az utolsó két főfejezet a könnyűlovasság 15. századi átalakulását és az új típusú könnyűlovasság 16. századi megjelenését tárgyalja (részletesen kitérve természetesen a mohácsi csatára is). A kötetet összegzés, valamint részletes irodalomjegyzék zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva"