Skip to Content
 
2019. július 17. szerda
Könyvjelzőkhöz ad
A tehetséges gyermek igazi drámája
Alice Miller (1923-2010) lengyel zsidó származású, holokauszt-túlélő, svájci pszichológus Freud pszichoanalíziséből kiindulva dolgozta ki a maga elemző módszerét, az ún. etno-pszichoanalízist, amelyet világhírű könyvében, A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása (1979) című munkájában írt le. Ennek lényege, hogy az érzékeny, tehetséges gyermek hajlamos azokat az érzéseit elnyomni, amelyek nem felelnek meg szülei, környezete elvárásainak, ám ettől sok szenzibilis gyermek depressziós lesz vagy éppen narcisztikus érzelmei alakulnak ki, amiket majd ő is tovább ad utódainak. ***Alice Miller fia, Martin - aki maga is pszichoterapeuta - édesanyja halála után interjút adott a Der Spigel magazinnak, ebben vallotta meg először, hogy számára sosem adatott meg valódi érzelmi kapcsolatban lenni az édesanyjával. Hiába volt, hogy Alice Miller egész munkássága a gyermekkori traumák föloldásáról szólt, a maga és családja életében ebből semmit nem váltott valóra. A szerző már a könyve elején rámutat, hogy a holokausztot túlélő szülők esetében gyakori jelenség volt, hogy nem vállalták föl érzelmileg a gyermekeiket, hogy távolságtartók voltak velük szemben, miközben voltaképp gyermekeik által léteztek, a gyermekük lett a létük alapja, értelme. A szülő-gyermek viszony ilyenfajta megfordulását parentifikációnak nevezi a tudomány - minderről Alice Miller kitűnő leírást adott harminc nyelvre lefordított könyvében. Martin - mivel nagyon laza és hézagos volt a kapcsolata anyjával - szinte a kívülálló kutató módszerével tárja föl Alice Miller életrajzát a lengyelországi, kisvárosi gyermekkortól, a zsidó identitás megtagadásán át a vészkorszak megpróbáltatásaiig. Alice négy éven át bujkálva élt a német megszállás idején, majd átszökött a szovjet zónába. Élete nagy paradoxona volt, hogy épp a folyton megtagadott zsidósága miatt volt állandó életveszélyben. A szerző kimutatja, miképp működött a parentifikáció fiatal édesanyja életében, hogyan alakult ki hamis énje, ami végül is segítette abban, hogy túlélje a világháborút. Ám ettől kezdve egész élete kettősségben telt: megmaradt a normák (főképp a zsidóság hagyományai) ellen lázadó makrancos lánynak, ugyanakkor kialakult benne a túlélés ösztöne által táplált megfelelési, beilleszkedési kényszer, a normakövető attitűd. Ilyen családi példa és elméleti alapozás után követi nyomon Martin Miller édesanyja, illetve a saját élettörténetét, munkásságuk, pszichológusi pályájuk alakulását. A levelekkel, vallomásrészletekkel dokumentált kötet kettős életrajz anyáról és fiáról, miközben pszichológiai témájú nagy esszé a zsidóüldözést túlélő, illetve a háború után született nemzedékek sajátos lelki alkatáról. "www.kello.hu minden jog fenntartva"