Skip to Content
 
2020. november 30. hétfő
Könyvjelzőkhöz ad
Pulitzer
Szent-Györgyi Albert (A Nobel-díjas kém, 201623057) és Neumann János (Egy elme az örökkévalóságnak, 201821021) után egy újabb magyarországi születésű amerikai híresség, a sajtómágnás Pulitzer József (Joseph Pulitzer; 1847-1911) kalandos életét dolgozta fel legújabb regényében a Pulitzer-emlékdíjas és aranytollas újságíró, médiaszociológus, Wisinger István. Bár regényről van szó, a szerző alapvetően dokumentumokra támaszkodott, és a tényekhez való hűséget az is szavatolja, hogy a kötet lektora Csillag András, a Pulitzer-életmű első tudományos igényű, magyar nyelvű monográfiájának (Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó, 200017003) szerzője.*** A mű alapja egyébként egy eredetileg ötrészesnek tervezett tévésorozat szinopszisa volt, melyet a szerző régebben írt, és nemrég bukkant rá ismét, Pulitzer egykori hirdetési és gazdasági menedzsere, Don Carlos Seitz 1924-es kiadású, angol nyelvű monográfiájával együtt. A bevezetőt követően a Pulitzer család tagjait sorolja fel a szerző, születési és halálozási adatokkal együtt. Az epilógus Pulitzer és Rodin találkozását idézi fel. A sajtómágnás még az 1890-es évek második felében vásárolt egy villát a francia Riviérán, a Cap Martin-i hegyoldal tetején, és amikor ott tartózkodott, előtte horgonyzott Liberty nevű hatalmas jachtja is. A The World párizsi irodájának vezetője rábeszélte a francia művészt, hogy utazzon le a villába, és készítsen az akkor hatvanéves sajtómágnásról két mellszobrot. Rodin azonban hosszú időn keresztül várt a válasszal, amihez Pulitzer nem volt hozzászokva. Mióta a St. Louis Post-Dispatch lapot felvirágoztatta, s különösen miután a The World című, nagy befolyású New York-i újság tulajdonosa lett, soha senki nem mondott neki ellent, valóságos „szellemi diktátor"-ként mindig az ő kívánsága érvényesült, s akkor, amikor ő akarta. Aztán mégis csak létrejött a találkozó. A sajtómágnás ekkoriban már csak árnyéka volt önmagának. Egészsége megroppant a túlzásba vitt munkától, látását teljesen elvesztette, depresszióban szenvedett, és nem bírta az erős zajokat sem. Épp ezért a vázlatok elkészítése sem volt egyszerű, mert Pulitzer nem akarta levenni az ingét. Csak akkor oldódott fel, amikor a szobrász azt javasolta, hogy meséljen neki az életéről, ő pedig csendben hallgatni fogja a vázlatok készítése közben. Pulitzer végül kötélnek állt és mesélni kezdett. Makói gyermekkoráról, a pesti nélkülözésekről, az emigrálásról és Amerikába érkezésről, vagy éppen a polgárháborús részvételéről. Ezt követően immár nem maga Pulitzer, hanem a szerző mesél, sok-sok forrásszöveget is felhasználva: a St. Louis-i újságíráskodásról és a szerkesztőségben történt gyilkosságról, az amerikai nyomtatott sajtó korabeli átalakulásáról, későbbi feleségével, Kate Davisszel való megismerkedéséről, New York meghódításáról és a The World felfuttatásáról, a lap politikacsináló szerepéről, a Szabadság-szobor talapzatára való gyűjtésről, a riválisaival, a Charles A. Danával (The Sun) és William Randolph Hearsttel (New York Journal) való piaci versenyről, sztárriporteréről, Nellie Blyról, a spanyol-amerikai háború médiavisszhangjáról, az 1899-es rikkancssztrájkról, a Panama-botrányról, Pulitzer utolsó éveiről, haláláról és végrendeletéről (ez alapján hozták létre a Columbia Egyetem újságíró-iskoláját és a Pulitzer-díjat is). A mellékletek között találjuk az ún. Jones-dosszié, egy 1956-os magyar témájú tudósítássorozat fordítását, valamint a The World ún. kódkönyvéről szóló magyarázatot. A kötetet bibliográfia és képmelléklet zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva"