Skip to Content
 
2019. június 18. kedd
Könyvjelzőkhöz ad
Eichmann-csokoládé
A címben szereplő Eichmann, azaz Otto Adolf Eichman (1906-1962) német SS-főtiszt, SS-Obersturmbannführer (alezredes), a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja volt a második világháború esztendei alatt. Ő volt a zsidódeportálások egyik fő szervezője, akit a történelmi emlékezet a Harmadik Birodalom egy legvéresebb kezű hóhérjaként tart számon. A második világháború után Argentínában keresett és talált menedéket, majd innen rabolták el őt izraeli ügynökök és Izraelben állították bíróság elé, ahol 1962-ben kivégezték.*** A kötet szerzője, Bikácsy Gergely Balázs Béla-díjas magyar író, film- és irodalomkritikus, a magyar esszéirodalom jelentős képviselője egészen különös módon, részben dokumentarista hitelességgel, részben pedig fikciókra felépítve követi végig Eichmann sorsát Magyarországon, 1944-ben és Argentínában egészen a kivégzéséig. Egy kaleidoszkóp széttöredezett üvegcserepeiből áll össze a tömeggyilkosról megrajzolt kép, amely időnként szinte joviális úrként, az életet élvező emberként ("Tudtam élni" - mondja egy helyütt) festi le a címszereplőt, ugyanakkor Bikácsy kérlelhetetlen őszinteséggel, szikár kegyetlenséggel írja le ennek az ördögi természetű embernek a rémtetteit. Szinte mindvégig Echmann monológját "hallhatja", olvashatja az érdeklődő, amikor a tömeggyilkos a Duna-parton sétálgatva beszél a magyar táj szépségeiről, a hullámzó Balatonról, a remek magyar borokról, és szép asszonyokról. Ő az, aki a nemcsak a "zsidókhoz ért tökéletesen", de az asszonyi lélek jó ismerője is egyben. Szarkazmustól áthatott történet ez, amelybe a szerző - nem tagadva meg filmes múltját - folyamatosan belesző színészekkel kapcsolatos történeteket (pl.: Páger Antal), filmeket (pl.: Bukás, A brazíliai fiúk) és a filmekben életre kelő, Eichmann-t megszemélyesítő szereplőkhöz kapcsolódó emlékeket (pl.: egy Mengeléről készült filmben Gregory Peck játszotta Eichmann-t). Súlyos, fekete humorba "áztatott" mondatok hangzanak el, ám mindez nem képes tompítani a "pokol bugyrainak mélyét" feltáró tömeggyilkos vallomását. A címbéli csokoládé Eichmann neve mellett onnan vétetett, hogy 1962-ben, amikor a hóhér pere zajlott, a "Csokkó-csokkó, csokkoládé" című örökbecsű dallamokat sugározta a magyar rádió... Azoknak az olvasóknak ajánlható, akik a sorok mögé nézve értelmezni tudják az allúziókkal gazdagon átszőtt, különös történetet. "www.kello.hu minden jog fenntartva"