Skip to Content
 
2018. december 11. kedd
Könyvjelzőkhöz ad
Arezzói Guidótól a tabletig (cop. 2018)
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem 2013-ban létrehozott Nevelés- és Oktatástörténeti Kutatócsoportja az első, tudományos eredményekről beszámoló konferenciáját 2017 februárjában tartotta meg az egyetem székhelyén, Piliscsabán. A kutatócsoport tagjai és külső munkatársai a keresztény nevelés alapelveit, a közép-európai és hazai nevelés jeles személyiségeit, eszmeáramlatait, irányzatait, az adott korba való beágyazottságát, társadalom- és kultúraformáló szerepét, strukturális viszonyait vizsgálták. Érintették továbbá a tankönyvkiadás, a nyomdászattörténet, a nevelés eszközeinek témáit is – mindezekről adtak számot a konferencia előadói, akiknek multidiszciplináris előadásai kerültek megszerkesztve e kötetbe. Bali János Modern zene és oktatás 1000-1750 című összefoglaló dolgozatában emlékezik meg a kötet címében szereplő fiatal szerzetesről, Guidóról, aki újfajta kottaírási rendszert dolgozott ki, amelynek segítségével a dallamok közvetlenül olvashatóvá váltak. Hét és fél évszázad zenei oktatásának történetét áttekintő írása végén azt a konklúziót fogalmazza meg, hogy a zenetanítás mérsékelni tudta a társadalmi különbségeket és növelte a társadalmi mobilitást. Gloviczki Zoltán a 16. századi európai és hazai tankönyvhasználat kérdését taglalja, azzal a kiindulással, hogy a szóbeliség maradandó hagyományát nehéz volt meghaladni, ezt csak a könyvnyomtatás széles körű elterjedésével lehetett elérni. A 16. századtól viszont robbanásszerű fejlődés ment végbe a tankönyvek piacán és használatában. Medgyesy S. Norbert a kései, 18. századi iskoladrámákkal foglalkozik; tanulmánya függelékében közli a csíksomlyói gimnáziumban, 1742-ben előadott darab prológusát. Rébay Magdolna a dualizmus korának (1867-1918) két híres evangélikus gimnáziumát, a pozsonyit és a selmecbányait mutatja be. Demjén Balázs a marosvásárhelyi katolikus gimnázium 1860-1862 közötti históriáját idézi föl forráselemző tanulmányában. Frauhammer Krisztina az imakönyv, mint nevelési eszköz szerepét vizsgálja a 19. és 20. század fordulóján. Több tanulmány szerzője táji keretekben vizsgálódik: Bedők Péter a muraközi, Pál Ferenc a szombathelyi katolikus népiskolai oktatását, a kötet szerkesztője, G. Molnár Péter az újpesti katolikus népiskolák históriáját elemzi 19. századi időmetszetben. A tanulmányok sorát Zsinka László terjedelmes elméleti értekezése zárja, ebben a katolikus művelődéspedagógia lehetőségeit veszi számba – hit és kultúra összefüggésében. Rámutat, hogy a katolikus műveltségeszmény tengelyében a keresztény humanizmus áll, hiszen az európai kultúra egészére is a humanizmus paradigmája jellemző. A konferencia-kötet pedagógiai, művelődéstörténeti gyűjtemények állományába tartozik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"