Skip to Content
 
2019. szeptember 17. kedd
Könyvjelzőkhöz ad
Lábadozó szél
A hasonmás kiadású verses kötet eredetije 1933-ban, a szerző szegedi egyetemista évei alatt jelent meg. Négy ciklusból és egy hosszabb záró versből áll. A második és a harmadik ciklus anyaga - összesen 18 költemény - régebbi keletkezésű, ugyanis az 1931-ben megjelent, majd nyomban betiltott Újmódi pásztorok énekéből emelte át; a többi 15 vers itt volt olvasható először. ***Radnóti nem csupán kriminalizált kötetéből akart átmenteni néhány, akkor közölhető darabot, de az újabbakkal meg akarta mutatni az elmúlt pár év élményanyagának termését is, jelesül a népi tematikát, a táj látványát és a verstárggyá formált személyiséget vélte legújabb korszaka meghatározó motívumainak, miközben érezhetően elszántan kereste a maga saját, ekkoriban még nem igazán letisztult hangját. Az első ciklus (Férfikor) cím nélküli nyitó verse mottóként is értelmezhető; a többi nyolc darab címében egy-egy pontos dátumot jelölt meg, mintegy verses naplót alkotva. Ezekben szólt elkobzott könyvéről, a szemérem elleni vétség és a vallásgyalázás vádjával ellene indított perről. A többi darab emlékidéző, önéletrajzi fogantatású: egy vasárnapi kirándulás, párizsi és tátrai élményei kaptak hangot, de nem az alanyiság szándékával, mert szinte mindegyikben kimutatható a társadalmi mondandó, a közügyi téma, olykor indulat. A második rész (Dérrel veszekszik már a harmat) verseiben a népies hangot intonálta, a természet közelségét érzékeltette,a vidéki életet, a természet rendjét jelenítette meg, olykor kissé erőltetett falusias dialektust erőltetve. A harmadik részben (Szerelmes keseredő) a fiatal Radnóti némileg bizonytalan szerelmi érzését fogalmazta meg, sokszor túlzó, túlzsúfolt képekkel, itt is leginkább természeti motívumokat alkalmazva (Széllel fütyölj!; Boldog hajnali vers; Fogaid ne mossa panaszszó). Az utolsó ciklus (Vackor) mutatja leginkább a maga egyéni hangját kereső költő sokszor sikertelen próbálkozásait, amelyeket akkor Babits Mihály szigorú kritikájában szóvá is tett. A kötet különálló záró darabja (Ének a négerről, aki a városba ment) párizsi élményeire épült. Témája, hogy a tetterős fiatalember a nagyvárosba költözik. Elbúcsúzik fölnevelő hazájától, szerelmétől, hogy az idegen városban új életet kezdjen, hogy politizáljon, közügyekért dogozzon: ?bokrokban kígyók fütyörésztek és / seregek nehéz szaga szállt: / megindultak a néger proletárok!? - fejezte be e mozgalmas képpel a versét. Az 1933-as kötet még a témáit és stílusát kereső költőt mutatja, akinél viszont már teljesen egyértelmű a személyesség és a közügyi gondolatiság összefonódása. A hasonmás kiadáshoz pár oldalas kolligátum is csatlakozik: Buda Attila eligazító utószava. "www.kello.hu minden jog fenntartva"